Prológus

-         - Natalie! Vigyázz az öcsédre légy szíves, mert tárgyalásra kell mennem. Szerintem éjjel érek haza. Rendeljetek majd egy pizzát. - szólt Anya a konyhából. Miles xbox-ozott, én meg Instagramon lógtam.

-         - Oké. - szóltam vissza.

-          - Bővebben? – nézett rám Anya kérdően.

-          - Oké. – néztem rá értelmetlenül.

-          - Arghhhh! Jó mindegy, mennem kell. Eddy 8-kor ágyba vagy. Jók legyetek! – nyomott Anya egy-egy puszit mindkettőnknek. Miután elment meglöktem az öcsémet, hogy figyeljen rám egy kicsit.

-          - Filmezzünk 10-ig? – kérdeztem vigyorogva. Miles elkezdett ugrálni, majd beleült az ölembe.

-          - Igen-igen-igeeeen! Megnézzük a Hős6ost is? – ölelte át a nyakamat.

-          - Hát persze, hogy megnézzük! De az Aranyhajt is, ugye? – néztem rá kiskutya szemekkel.

-          - Meg hát. – bólintott az öcsém. Ezután kimentem a konyhába és csináltam palacsintát, popcornt, elővettem az összes chips készletünket és bepakoltam a nappaliba. Miles már kikereste a meséket amiket majd megnézünk. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy egy kis levegő járjon a házban. Imádok itt a parton élni. Cape May csodálatos. A tenger gyönyörű, a legjobb érzés arra kelni hogy hallod a hullámokat, ahogyan csapkodják a mólókat, hallod a szél hangját, érzed a parti levegő illatát és a sirályok károgását. Emlékszem mikor ideköltöztünk. Akkor még minden rendben volt… De fél éve minden megváltozott. Apa elment, itt hagyott minket. Az 5 éves kisfiát, a 16 éves kamasz lányát akinek most lenne a legnagyobb szüksége arra hogy az apja szeresse, és a feleségét, aki teljes szívből szereti, hű hozzá. Apa eldobta magától mind ezt. Hogy miért? egy 25 éves kis libáért, akit körülbelül megtudnék fojtani egy villa vízben. Nagyot csalódtam Apában. Neki mondtam el mindent, sokkal többet tud rólam mint Anya, de eljátszotta a bizalmamat, sőt megtanította nekem, hogy senkiben nem szabad megbízni, akárki is az. Ezért zárkóztam el a barátaimtól is, tudom hogy szeretnek engem és én is szeretem őket. Most is nagyon hiányoznak, de nem szeretnék még több embert elveszíteni.

-          - Naaaa Natiiiii! Gyere már! – szólt rám az öcsém. Megfordultam és leültem a fotelba, Miles elterült a kanapén egy csomag chips társaságában. Én magamhoz vettem az egyik tál popcornt aztán elindítottam a Hős6ost. Nem nagyon figyeltem a mesére, Matt-el és Flo-val néztük a moziba. Emlékszem mennyire rákészültünk arra a mozizásra. Floraval még saját pólókat is készítettünk hármunknak, az enyémre I’m a Big Hero 2 van írva, Floráéra az, hogy I’m a Big Hero 1, és Matthewéra, hogy I’m a Big Hero 69. Ezekben a pólókban feszítettünk a sok 5-10 éves kisgyerek között. Komolyan, szerintem mi jobban vártuk a mesét mint pár kiskölyök. Most így elgondolkodva, érdekel hogy most hiányzok-e nekik, mármint Mattéknek. Az elején minden nap kerestek, írtak, hívtak, de most már kevesebbek a hívások. Itt szinte kerülöm őket, suliba ugyanígy, de ott nem kerülhetem el a találkozást. Annyira nehéz nem megölelni őket, annyira rossz nézni a szemükben az aggódást és a csalódást. A mostani kommunikációm velük annyiból áll, hogy köszönünk és ennyi.

A nyári szünet 2 hete kezdődött el. Azóta esténként kb 10 után kiszoktam menni a partra gitározni és énekelni. Olyankor már nem nagyon vannak, csak pár szerelmes pár sétálgat kézen fogva. Szeretek a parton zenélni. A hullámok hangja megnyugtat és kikapcsol az agyam.
Miles elaludt, pedig még csak fél8. Gondoltam, hogy nem bírja sokáig. Ez az igazi edzés. Egy 30 kilós kölyköt felcipelni az emeletre a szobájába. Mire fölértem majd' megszakadtam, de hálisten' Miles nem kelt föl. Letettem az ágyára, betakargattam, adtam neki egy puszit és kimentem a szobájából. Ettem egy szelet nutellás kenyeret, aztán fogtam a gitáromat és kimentem a partra. Leültem a homokba és elkezdtem játszani. Nem érdekelt semmi, kizártam mindent és csak énekeltem. Imádok énekelni. A hangszínem elég furcsa, de az énektanárom azt mondta, hogy pont ezért különleges. Eljátszottam pár My Chemical Romance számot, aztán elkezdtem Green Dayt játszani. Éppen a 21 Guns elejét pengettem, amikor meghallottam egy hangot mögöttem.
- Ez Green Day! - közölte. Hátranéztem és egy srác állt mögöttem. 

Sziasztoook. Remélem tetszett a rész :* Hamarosan jön az 1. rész is. :D 
Puszii :*